Állandó vendég - a KRUMPLI

Bizony bizony, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a következő néhány hónapban szinte mindennap fogunk krumplit főzni. A babár főzelékét ugyanis nem szabad sem rántani (mondjuk én személy szerint a mi ételeinkben is,ha csak tehetem, mellőzöm a rántást) sem habarni. A krumpli keményítőtartalma miatt viszont ideális sűrítőanyag. Ezért aztán a későbbiekben is ha zöldséges főzeléket készítünk, akkor az összes mennyiség egy harmada krumpli kell, hogy legyen.

Első alkalommal egy kisebb méretű krumplit és 2 savanykás nyári almát (ezek olyan picikék, hogy a 2 alma megtisztítva kb. ugyanannyi volt, mint a krumpli) összefőztem, addig amíg a krumpli magától szét nem esett, majd ezt pürésítettem. Ennek a mennyiségnek a nagy részét ugyan kidobtuk, hisz Bébike először csak 2-3 kanálkával fogyasztott el belőle, a déli tápszer adagja előtt, de vállalkozó szellemű felnőttek meg is ehetik a maradékot. (Mi szegény Apjokkal szoktuk néha megkóstoltatni, ő meg persze anyázik, hogy miért neki kell az ilyen borzalmakat kóstolgatni - pedig sokszor tényleg finom, amit kínálunk:D )
A következő két napban nem változtattam az arányokon, csak az elfogyasztott mennyiség nőtt lassacskán. 

A negyedik naptól már mindig kevesebb almát tettem hozzá. 

Egy dologra viszont figyelni kell! A krumplit  SOSEM adjuk egymagában, mindig valamivel keverjük, mert ahogy a krumpli sűríti a más zöldségfélét, úgy az a más hígítja, krémesíti a krumplit. Önmagában ugyanis, ahogy hűl valami iszonyat gusztustalan csirizes kutyulékká áll össze, és nem csak felnőttként nem szívesen ennénk meg, de a gyermek sem fogja.

Ti meg szoktátok kóstolni az ételt, mielőtt a gyermeketeknek adjátok? Szokott ízleni, vagy inkább maradtok a "normális" fűszeres kajánál? Az apukák hogy állnak a kutyulékokhoz? Rá tudjátok venni, hogy megkóstolja?

Trükkös támadás - a SÁRGARÉPA

Bébikém már boldogan tolja befelé a gyümölcsöt, itt az idő tehát, hogy valami "főétel" félével is megismerkedjen. A listám szerint az első zöldségek a krumpli és a sárgarépa. Úgy gondoltam először a sárgarépa kerüljön terítékre, mivel (itt jön a trükk) a színe a barackéra hasonlít, így a gyermek nem gyanakszik annyira :D

Mikor a sárgarépát kóstoltattam épp egy hosszabb szabadságunkat töltöttük a nagyszülőknél, ahol sem almareszelőnk, sem turmixgépünk nem volt. Igen nagy fejtörést okozott, hogy hogyan készítsem Bébike számára elfogadhatóra. Az első próbálkozásom csúfos kudarcot vallott, mikor az omlósan puhára főtt répát villával törtem össze, Bébike undorodva tolta ki a nyelvével. Másnap előbb apróra szereltem, s csak azután főztem meg, ez sem nyerte el a tetszését. (Tudom, hogy nem az ízével volt a probléma, mert a répalevet meg csak úgy itta! )

Végül beszereztünk egy turmixgépet és ez minden problémánkat megoldotta.

Sárgarépás tízórai

A megmosott és meghámozott sárgarépát kb egy centis karikákra vágom, és 3-4 karikát puhára főzök.  Egy egész almát és egy fél barackot meghámozok, és a turmixgépbe teszek, mellézuttyintom a főt répát, és a többit a gépre bízom:) Ilyen egyszerű.
Másnap fordíthatunk az arányokon (egész barack és fél alma) és a répa adagon is növelhetünk egy kicsit:)

További lehetséges kombinációk: alma+répa, őszibarack+répa.
Én megpróbálkoztam csak répával is (nyilván ezt már akkor, amikor ebédre adtam) de Bébike nem kimondottan díjazta ezt az ötletet.

Újabb gyümölcs a terítéken, az ŐSZIBARACK

Bébikém már nagyon jól elvan az almácskájával, itt az idő, hogy újabb ízt ismerjen meg. Ez nem más, mint az őszibarack. Sajnos mikor elkezdtük, akkor még nem volt magyar a polcokon, de mivel ezzel is szép lassan, fokozatosan haladtunk, hisz nem hajt a tatár, más fél évesen kezdi azt, amit mi 4 hónaposan, így nem kapott belőle akkora mennyiséget, hogy árthatna. Mire elértük a napi 1 barackot, addigra meg már anyukámék kertjében is megérett.

A baracknál nagyon fontos, hogy alaposan meghámozzuk, mert a héján lévő kis szőrök nagyon allergizálnak. Én általában úgy készítettem elő a barackot, hogy felforraltam egy kis lábosban vizet, amíg az felforrt, addig csap alatt jó alaposan megmostam a barackot, és egy másik edénykébe jó hideg vizet engedtem. Mikor a víz felforrt, akkor beledobtam az egész barackot , a tüzet pedig elzártam alatta. Hagytam 1-2 percig a forró vízben, ha úgy láttam, hogy nem lepi el eléggé, akkor egy kanállal megpiszkáltam, hogy lehetőleg minden oldalról érje a víz. ezután leöntöttem a gyümölcsről a forró vizet, és áttettem a hidegbe. Itt szintén elég volt 1-2 perc , ezután többnyire könnyen le tudtam húzni a héját.
Ezt viszont ki kell tapasztalni, mert fajtától függ, hogy mennyire könnyen jön le a héja. Én eddig 3 félével találkoztam, fajtát mondani nem tudok sajnos. Az első ami nagyon könnyen egy helyen megcsippentettem, és szinte az egész héja lejött (sokszor a forró vizezés sem kellett!!), a másik véglet, amikor a hámozó kést is be kellett vetnem (egy idő után itt is elhagytam a forró vizet, felesleges energiapazarlásnak tartom) , a harmadik meg a kettő között félúton ( kell a forró víz, de attól legalább lejön). Mivel egyszerre nem 1 szem barackot veszek, hanem fél- 1 kilót (így kimondva soknak tűnik, de igazából ez max 6-7 darab), ami aztán türelmesen várja a sorát a hűtőszekrényben, ezért tudom, hogy az éppen aktuális barackok a fenti három közül melyik csoportba tartoznak (nyilván az első után). Nagy meglepetések eddig még nem értek.

Na miután így lemeztelenítettem a barackot kettéveszem, vagy késsel darabokat vágok belőle, ez is a keménységétől függ, egy nagy befőttes üvegbe dobom, és megtámadom a botmixerrel. Ilyen egyszerű:)

Azért kell a KONTROLL is

Nemrég leírtam, hogy hogyan tervezem meg lépésről lépésre, hogy mit adok a gyermekemnek enni. Emellett persze nem árt, ha megvan a „kontroll” is, ami alatt én azt értem, hogy egyrészt lássam, hogy hol is tartunk összesítettben, másrészt kell egy hely, ahol vezetni tudjuk, hogy az új ételek milyen reakciót váltottak ki a picúrból.

Az előbbire a csecsemőtáplálási táblázatomat használom, amiben ha már egy új ételt kapott, és többé kevésbé megszokott (ez nálunk 4-5 nap) akkor azt kipipálom valami élénk színű filctollal. A lényeg, hogy a többitől eltérő legyen a színe, így könnyebben áttekinthető.

A másodikra én egy naplót tartok fenn, de most hogy így belevetettem magam az írásba, és mindent alaposan át kell gondolnom, mielőtt leírom, rájöttem, hogy az egész tervezgetős-ellenőrzős procedúrát 2 eszközzel meg lehet oldani. A táblázat azért alap, és e mellé kell egy olyan határidőnapló, amiben elég hely van arra, hogy minden naphoz írjunk pár mondatot. (ez utóbbit akár egy füzettel is helyettesíthetjük, lényegesen olcsóbb, csak épp időigényesebb megcsinálni, hogy áttekinthető legyen)

És, hogy mit írjunk ebbe a naplóba? Először is írjuk le, hogy mit adtunk enni a gyerkőcnek, külön kiemelve az újdonságot. Aztán hogy hogyan fogadta, szívesen megette, vagy éppen ellenkezőleg. Ez azért is jó, ha leírjuk, mert lehet, hogy egyik nap eszi, mint kacsa a nokedlit, másik nap meg csak szétköpdösi. Szerintem ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szereti/utálja az új ételt, lehet, hogy csak épp túl éhes volt/nem volt éhes stb. Ha több napon keresztül hasonlóan reagál, akkor tudhatjuk biztosan, hogy mi a véleménye az adott ételről.

Fontos még lejegyezni, hogy pár órával később mi történt, fájt-e a hasa, a kakijában lett-e valami változás.

Ami viszont a legfontosabb, erre szerintem a gyerekorvos is felhívja mindenki figyelmét, nekem legalábbis szóltak, hogy figyeljem, hogy bármilyen allergiás reakciót mutat-e a gyerek az új étel elfogyasztása után.

Ti miket írnátok még a naplóba? Mindig teljes szöveget írtok, vagy csak kulcsszavakat? Esetleg csak kis jeleket rajzoltok, aminek megvan a maga jelentése?

Alma újra

A múltkor leírtam, hogy az almát hogy kezdtem el adni Bébikének. De arról semmit nem írtam, hogy milyen fajtából, vagy, hogy hogyan készítem el.

Tízóraira mindig csak gyümölcsöt adok a gyermeknek, esetleg egy nagyon kevés gabonával kiegészítve, de ez az étkezés nálunk a gyümölcsös. Ilyenkor próbálok édesebb fajtát választani, lehetőleg olyat, ami puha, kásás állagú. Általában piros színű gyümölcsöt veszek, de persze ezen belül is van több fajta. Néha bizony nekem is sikerült mellényúlni (vagy nem tájékoztattam eléggé Apjokat, és pirosat, de rossz fajtát hozott). Nekünk legjobban az idared fajtájú jött be, persze lehet, hogy Nektek más ízlik majd, ezt ki kell kísérletezni.
Az elkészítése nagyon egyszerű, az almát meg kell mosni, a héját lehámozni. Ezután rögtön lehet  almareszelőn reszelni, méghozzá úgy, hogy kis körkörös mozdulatokkal, kissé rányomva reszeljük. Arra viszont ügyelni kell, hogy a magházból ne kerüljön a picik ételébe.
Aki nem érzi magát elég ügyesnek az fel is darabolhatja az almát, aztán vágja ki a magházat. A reszelős része a dolognak itt is ugyanaz. Pofon egyszerű:)

Amíg csak (vagy túlnyomó részben) almát kapott, addig ezt a módszert alkalmaztam. Később, mikor már  mást is, akkor turmixoltam, de erről majd később írok. Az alma magában túl kemény, kell mellé valami "trutyisabb", pl. barack, hogy jól mixelhető legyen.

Amikor az ebédet is kezdtem kiváltani, és krumplit is adtam Bébikének, a védőnő tanácsára almával főztem össze, hogy az új íz mellett legyen valami ismert is. Ehhez jó a savanykásabb alma is, én anyukámtól kaptam egy szatyorravaló pici zöld nyárialmát. Ez baromi sokáig kitart, mert hiába pici, kb. egy szem elegendő egy ebédhez.
A technika a következő (az előzőhöz hasonlóan rém egyszerű): a megmosott, meghámozott almának kivágjuk a magházát. Cikkekre vágjuk, majd lassú tűzön ugyanannyi feldarabolt krumplival, annyi vízben ami jól ellepi, összefőzzük. Mikor már minden jó puha (ha a krumpli már magától szétesik) akkor leturmixoljuk. Nekem nincs turmixgépem, ezért úgy csinálom, hogy a zöldséget-gyümölcsöt pár kanál főzővízzel egy széles-aljú bögrébe töltöm (vagy ha éppen nincs kéznél, egy tiszta befőttesüveg is megteszi) és a botmixerrel nekimegyek. Ha túl sűrűnek ítélem, akkor teszek még hozzá pár kanállal a főzővízből (elsőre inkább sűrűbb legyen, hígítani mindig könnyebb, mint sűríteni).  Ugye milyen egyszerű?

Ti is a délelőtti étkezéskor adjátok a gyümölcsöt? Hogyan készítitek el az almát? Nyersen adjátok a gyermeknek vagy párolva? Cikkekre vágva reszelitek, vagy egészben? Milyen zöldségekkel főzitek össze a krumplin kívül? Van a gyerkőcnek kedvenc kanala? Mindig ugyanolyan színű kanállal etetitek, vagy váltogatjátok?

Az első étel, az ALMA

Szomorúan látom, hogy alig valaki kíváncsi a tanácsaimra, remélem ez idővel változni fog. Higgyétek el, csak az elején kell ennyi dolgot észben tartani, később mikor már recepteket kreálunk (szándékosan írtam így, hisz egyik majdan leírt receptemet sem én találom ki, biztos vagyok, hogy már az előttünk lévő generációk, sok más „mai”, és a jövő anyukái is így csinálják)

A húgom szerint először a betöltött 17 hetes korban, vagy 4 hónaposan szabad elkezdeni a piciknek mást is adni az anyatejen/tápszeren kívül. Ha ránéztek a naptárra látjátok, hogy a kettő szinte ugyanaz, csak pár nap eltérés van közte. Bébike vasárnap töltötte a 17 hetet, és ha jól emlékszem kedden lett volna 4 hónapos. Gondoltam, azon az 1 napon nem múlik, és már szombaton megkóstoltattam vele az almát. Az allergia nem tud naptárat olvasni, úgyhogy bátran belevágtam. Ráadásul hétvégente Apjok sem dolgozik, úgyhogy ketten vártuk a hatást, izgultuk végig gyermekünk első „felnőtt” étkezését.

Amíg én felkészítettem a gyermeket az ünnepi pillanatra (vacsiúj hófehér partedlit kötöttem a nyakába), addig Apjokom elkészítette a'la carte a finom almalevet. Egy egész almát megpucolt, lereszelt, majd teaszűrőn gondosan átszűrt, s a kérésemnek, vagy ahogy ő mondaná a rigolyámnak eleget téve ugyanannyi előzőleg felforralt, majd lehűtött babavizet öntött hozzá.

Olyan büszkén hozta a kész italt, hogy egy sokcsillagos étterem főpincére is megirigyelné!

És eljött a nagy pillanat! Megpróbáltunk Bébikénkbe varázsolni egy kiskanálnyi almalevet. Nem mondhatnám, hogy túl nagy sikerrel jártunk, első dolga volt ugyanis, hogy nyelvét ránk öltögetve kicsorgatta pici szájából az almalevet. Még szerencse, hogy ott volt a partedli (ami egyébként szépen elázott, sőt átázott!). Természeten a nyelvöltögetést heves fintorgás követte, de mi nem adtuk fel. Újra próbálkoztunk, és ugyan a fogadtatás az előbbihez volt hasonlítható, mégis mondhatom, hogy sikerrel jártunk, ezúttal sokkal kevesebb végezte a partedlin. Tettünk még egy harmadik próbálkozást is, majd mintegy jutalmat, Bébikénk megkapta a szokott tápszerét. Igaz, mikor az üveggel közelítettünk felé gyanakvó arccal nézett ránk, de az első korty után megnyugodott.

Apjokom persze nem értette, hogy miért csak 3 kiskanállal adtam a léből, de elmagyaráztam neki, hogy mennyire fontos a fokozatosság. Megértette, és a maradék almalevet jól megitta. Így legalább nem feleslegesen dolgozott vele, neki is jutott egy kis vitamin :-)

Másnap a procedúra megismétlődött (Apjokom itt már jobban készült, és csak egy cikk almát reszelt le, a többit megette :-D ), azzal a különbséggel, hogy ma már kevesebb vizet tettünk az almához, és 5 kanállal is megkóstoltattunk Bébikével.

A következő napokban is ugyanígy folytattam, mindig kevesebb vízzel, és 2-3 kanálkával többet adtam Bébinek, majd mikor betöltötte a 4 hónapos kort, akkor már nem csak a levét, hanem egy pici pépet is adtam hozzá, had ismerkedjen az új állaggal.

Körülbelül 1 hétig csak almát kapott, mindig picit sűrűbbre készítettem, és mindig picit többet. Az egy hét végére már egy adagnyival kevesebb tápszert kellett készítenem, mert annyi almát képes volt megenni.

Mi volt az első étel, amit a picúrkátoknak adtatok? Milyen volt a reakciója? Ki segédkezett? Készítettetek fényképeket vagy videofelvételt az első evésről?

Tervezgetés

Na abban mindig jó voltam. Vagy inkább csak az álmodozásban? De valahogy a jól megszőtt tervek megvalósítása már sosem ment olyan könnyen. Általában azért, mert nem voltam elég kitartó, vagy éppen a motivációm fogyott el.

Ez esetben viszont a motiváció is megvan, a kitartásra meg rá vagyok kényszerítve:)

Az a személyes véleményem, hogy a picúrok hozzátáplálását nem elég rövidtávon megtervezni. Bizony mindent jó előre át kell gondolni. És hogy mennyire előre? Szerintem nem árt rászánni egy fél délutánt, amíg még a pocakban vannak. Úgy gondoljátok túl korai az még?

Az én Bébikém télen született, így nyár közepén érte el azt a kort, amikor megismerkedhet a felnőtt ízekkel. És mi az amit már ilyen pici is ehet? Alma, barack, gesztenye... De hol a fenébe vegyek én nyáron gesztenyét? Sütőtök... na igen. Nézzük csak tovább azt a listát. Ősszel lesz 8-9 hónapos, mikor a sárgabarack meg a cseresznye rég leérett már, talán már el is felejtettük. A dinnyét meg a Lőrinc rég elintézte...

De vegyünk egy fordított esetet. Akinek a picurkája nyáron születik, tél közepén kóstolgathat. De ha anyukája a nyár folyamán nem gondoskodott arról, hogy a finom gyümölcsöket eltegye télire, akkor szegény babó hoppon marad.

A hosszú távú tervezéshez tehát nem kell más, mint egy jó kis lista arról, hogy mikor mit ehet a baba, egy naptár, hogy mikor éri el ezt a kort, meg egy kis ismeret afelől, hogy melyik zöldségnek, gyümölcsnek mikor van a szezonja. Ebből már könnyen kiszámolhatjuk, hogy mi az amiről már előre gondoskodnunk kell, és mi az ami ráér akkor amikor eljön az ideje.

Én az ilyen hosszú távú tervezés mellett azért pár hétre előre is tervezek. Pár éve bevett szokás nálunk, hogy egy naptárba mindig beírjuk, ha valami programunk van (pl. hogy mikor megyünk nyaralni, a munkabeosztásunkat, vagy ha épp időpontunk van valamilyen orvoshoz). Ezt a naptárat használom arra is, hogy megtervezzem, mikor milyen új ételt fogok bevezetni Bébike étrendjébe. Ugye van pár főszabály, hogy egyszerre csak egyet vezessünk be, és hogy két új étel között teljen el legalább 3 nap, hogy az esetleges allergiás reakciókat észrevegyük. Naszóval, én úgy csinálom, hogy mindig egy hónapra előre beírom, hogy mikor milyen ételt vezetek majd be. Így látom azt is, hogy hány nap telik el két étel között.

És még ami előnye a dolognak, előre tudom azt is, hogy mikor lesz például egy egész napos programunk, vagy akár csak annyi, hogy a délelőttöt a tanácsadóban töltjük a sorunkra várva. Ilyen napokra nem tervezek be új ételt, mert ilyenkor úgy is elég „izgis” a nap, nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom egy új íz megszerettetésére.

Ezer tanács közt is tanácstalanul

A húgom az orvosin azt tanulta, hogy először zöldséges, majd zöldséges húsos ételt kell adni a babáknak, csak utána a gyümölcsöt. A védőnő szerint először gyümölcslevet adjunk. Anyukám azt mondta, annak idején 2 hónapos korunkban már kiskanállal kaptuk a narancslevet. Egy közel 40 évvel ezelőtti könyvben arról írnak, hogy hogyan hígítsuk a tehéntejet, ha nincs elegendő anyatej. Ma az mondják egy éves korig semmiképp ne adjunk tejet. De van ahol 3 éves kort említenek. Abban minden mai szakirodalom megegyezik, hogy diót egy évesnél fiatalabb gyereknek tilos ennie, viszont, hogy mikortól ehet, abban már vannak eltérések. Van amelyik ajánlás szerint először brokkolit adjunk a gyermeknek, és csak hónapokkal később karfiolt, de rögtön egy másikon pont fordítva szerepel.

Megint mások azt mondják, hogy ezeket a szabályokat nem kell szigorúan betartani, az anyuka hallgasson a józan eszére. Igen ám, de nagyon nehéz a józan észre hallgatni, ha ellentétes tanácsokat kapunk, és nem csak a szomszéd nénitől, meg a játszótéri anyukától, hanem a védőnőtől és a gyerekorvostól is.

Mikor elérkezettnek láttam az időt, hogy Bébikének mást is adjak az anyatejen és tápszeren kívül körbenéztem, hol találhatok egy jó táblázatot, ami megmondja, mikor mit lehet adni a piciknek. Természetesen nem csak a fejem után mentem, amikor összefutottam a védőnéninkkel, szóltam, hogy mi a helyzet, és ő is adott 1-2 listát (amik között szintén volt eltérés – már meg sem lepődtem).

Ebből a háromból kiindulva alkottam meg a saját táblázatunkat, amit követni akartam. Amikor ellentmondásokba ütköztem, akkor átgondoltam, nekünk vajon melyik lenne a jobb megoldás, és aszerint döntöttem.

Időnként persze borul az előre eltervezett sorrend, de erről majd később írok.

Ti mivel kezdtétek a hozzátáplálást? Milyen sorrendben vezettétek be az egyes ételeket? Van egy konkrét előre megírt listátok? A gyerekorvos, a védőnő vagy anyukátok tanácsára hallgattok inkább?

Köszöntő helyett

Bébike háromból háromszor gondolta úgy, hogy a nagy gonddal készített alma-barack papi jobb helyen van a blúzomon, mint az Ő pocakjában. Most mi legyen?

Mit tehet egy anya, amikor gyermeke először (vagy mondjuk már kb. huszadszor) kóstol bele a „nagyok” étkezési szokásaiba, és köszöni de (többet már) nem kér belőle? Nos, tapasztalatom szerint nem sokat. Amíg még szűkös a repertoár, addig esetleg az arányokon változtathatunk, vagy az elkészítési módokkal trükközhetünk. De hiába még csak négy és fél hónapos, átlát a szitán, és hamar levágja, hogy már megint a szokott menü... Ilyenkor még egy két mondókával, énekléssel elvonhatjuk a figyelmét, és a papa kedvéért, ezt meg a maci kedvéért 1-2 kanálkával bevarázsolhatunk porontyunk csőrébe a nagy gonddal kiválasztott és elkészített finomságokból, de ennél többre ne számítsunk.

Úgy gondoltam ennél azért többet is tehetek. Először is kifaggattam tapasztaltabb „kollegináimat”, hogy ők, hogy oldották meg a problémákat. Mit, hogy lehet elkészíteni, hogy finom legyen. Hogy a leggazdaságosabb? Rengeteg tanácsot sikerült összegyűjtenem, s noha kevés idő telt még csak el azóta, hogy Bébike a „felnőtt” ételek ízeivel ismerkedik, magam is számos tapasztalatra tettem szert. S úgy gondoltam, ezeket a tapasztalatokat most veletek is megosztom. Miért is?

Mert blogolni jó.
Mert egy blogot nem csak az írója alakít, de az olvasói is a kommentek által.
Nem csak „éppen most” azok számára lehet hasznos, akik hasonló helyzetben vannak, de saját magam számára is. Hisz ki emlékszik majd 5-10 év múlva, hogy hogy is volt az első gyereknél? Mikor, mit, és főleg hogyan? S nem utolsó sorban talán majd sok-sok év múlva, mikor már Ő fog ebben a papucsban slattyogni, talán Neki is hasznára válik.

Fogadjátok hát tőlem szeretettel.