Köszöntő helyett

Bébike háromból háromszor gondolta úgy, hogy a nagy gonddal készített alma-barack papi jobb helyen van a blúzomon, mint az Ő pocakjában. Most mi legyen?

Mit tehet egy anya, amikor gyermeke először (vagy mondjuk már kb. huszadszor) kóstol bele a „nagyok” étkezési szokásaiba, és köszöni de (többet már) nem kér belőle? Nos, tapasztalatom szerint nem sokat. Amíg még szűkös a repertoár, addig esetleg az arányokon változtathatunk, vagy az elkészítési módokkal trükközhetünk. De hiába még csak négy és fél hónapos, átlát a szitán, és hamar levágja, hogy már megint a szokott menü... Ilyenkor még egy két mondókával, énekléssel elvonhatjuk a figyelmét, és a papa kedvéért, ezt meg a maci kedvéért 1-2 kanálkával bevarázsolhatunk porontyunk csőrébe a nagy gonddal kiválasztott és elkészített finomságokból, de ennél többre ne számítsunk.

Úgy gondoltam ennél azért többet is tehetek. Először is kifaggattam tapasztaltabb „kollegináimat”, hogy ők, hogy oldották meg a problémákat. Mit, hogy lehet elkészíteni, hogy finom legyen. Hogy a leggazdaságosabb? Rengeteg tanácsot sikerült összegyűjtenem, s noha kevés idő telt még csak el azóta, hogy Bébike a „felnőtt” ételek ízeivel ismerkedik, magam is számos tapasztalatra tettem szert. S úgy gondoltam, ezeket a tapasztalatokat most veletek is megosztom. Miért is?

Mert blogolni jó.
Mert egy blogot nem csak az írója alakít, de az olvasói is a kommentek által.
Nem csak „éppen most” azok számára lehet hasznos, akik hasonló helyzetben vannak, de saját magam számára is. Hisz ki emlékszik majd 5-10 év múlva, hogy hogy is volt az első gyereknél? Mikor, mit, és főleg hogyan? S nem utolsó sorban talán majd sok-sok év múlva, mikor már Ő fog ebben a papucsban slattyogni, talán Neki is hasznára válik.

Fogadjátok hát tőlem szeretettel.