Az első étel, az ALMA

Szomorúan látom, hogy alig valaki kíváncsi a tanácsaimra, remélem ez idővel változni fog. Higgyétek el, csak az elején kell ennyi dolgot észben tartani, később mikor már recepteket kreálunk (szándékosan írtam így, hisz egyik majdan leírt receptemet sem én találom ki, biztos vagyok, hogy már az előttünk lévő generációk, sok más „mai”, és a jövő anyukái is így csinálják)

A húgom szerint először a betöltött 17 hetes korban, vagy 4 hónaposan szabad elkezdeni a piciknek mást is adni az anyatejen/tápszeren kívül. Ha ránéztek a naptárra látjátok, hogy a kettő szinte ugyanaz, csak pár nap eltérés van közte. Bébike vasárnap töltötte a 17 hetet, és ha jól emlékszem kedden lett volna 4 hónapos. Gondoltam, azon az 1 napon nem múlik, és már szombaton megkóstoltattam vele az almát. Az allergia nem tud naptárat olvasni, úgyhogy bátran belevágtam. Ráadásul hétvégente Apjok sem dolgozik, úgyhogy ketten vártuk a hatást, izgultuk végig gyermekünk első „felnőtt” étkezését.

Amíg én felkészítettem a gyermeket az ünnepi pillanatra (vacsiúj hófehér partedlit kötöttem a nyakába), addig Apjokom elkészítette a'la carte a finom almalevet. Egy egész almát megpucolt, lereszelt, majd teaszűrőn gondosan átszűrt, s a kérésemnek, vagy ahogy ő mondaná a rigolyámnak eleget téve ugyanannyi előzőleg felforralt, majd lehűtött babavizet öntött hozzá.

Olyan büszkén hozta a kész italt, hogy egy sokcsillagos étterem főpincére is megirigyelné!

És eljött a nagy pillanat! Megpróbáltunk Bébikénkbe varázsolni egy kiskanálnyi almalevet. Nem mondhatnám, hogy túl nagy sikerrel jártunk, első dolga volt ugyanis, hogy nyelvét ránk öltögetve kicsorgatta pici szájából az almalevet. Még szerencse, hogy ott volt a partedli (ami egyébként szépen elázott, sőt átázott!). Természeten a nyelvöltögetést heves fintorgás követte, de mi nem adtuk fel. Újra próbálkoztunk, és ugyan a fogadtatás az előbbihez volt hasonlítható, mégis mondhatom, hogy sikerrel jártunk, ezúttal sokkal kevesebb végezte a partedlin. Tettünk még egy harmadik próbálkozást is, majd mintegy jutalmat, Bébikénk megkapta a szokott tápszerét. Igaz, mikor az üveggel közelítettünk felé gyanakvó arccal nézett ránk, de az első korty után megnyugodott.

Apjokom persze nem értette, hogy miért csak 3 kiskanállal adtam a léből, de elmagyaráztam neki, hogy mennyire fontos a fokozatosság. Megértette, és a maradék almalevet jól megitta. Így legalább nem feleslegesen dolgozott vele, neki is jutott egy kis vitamin :-)

Másnap a procedúra megismétlődött (Apjokom itt már jobban készült, és csak egy cikk almát reszelt le, a többit megette :-D ), azzal a különbséggel, hogy ma már kevesebb vizet tettünk az almához, és 5 kanállal is megkóstoltattunk Bébikével.

A következő napokban is ugyanígy folytattam, mindig kevesebb vízzel, és 2-3 kanálkával többet adtam Bébinek, majd mikor betöltötte a 4 hónapos kort, akkor már nem csak a levét, hanem egy pici pépet is adtam hozzá, had ismerkedjen az új állaggal.

Körülbelül 1 hétig csak almát kapott, mindig picit sűrűbbre készítettem, és mindig picit többet. Az egy hét végére már egy adagnyival kevesebb tápszert kellett készítenem, mert annyi almát képes volt megenni.

Mi volt az első étel, amit a picúrkátoknak adtatok? Milyen volt a reakciója? Ki segédkezett? Készítettetek fényképeket vagy videofelvételt az első evésről?