Bizony bizony, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a következő néhány hónapban szinte mindennap fogunk krumplit főzni. A babár főzelékét ugyanis nem szabad sem rántani (mondjuk én személy szerint a mi ételeinkben is,ha csak tehetem, mellőzöm a rántást) sem habarni. A krumpli keményítőtartalma miatt viszont ideális sűrítőanyag. Ezért aztán a későbbiekben is ha zöldséges főzeléket készítünk, akkor az összes mennyiség egy harmada krumpli kell, hogy legyen.
Első alkalommal egy kisebb méretű krumplit és 2 savanykás nyári almát (ezek olyan picikék, hogy a 2 alma megtisztítva kb. ugyanannyi volt, mint a krumpli) összefőztem, addig amíg a krumpli magától szét nem esett, majd ezt pürésítettem. Ennek a mennyiségnek a nagy részét ugyan kidobtuk, hisz Bébike először csak 2-3 kanálkával fogyasztott el belőle, a déli tápszer adagja előtt, de vállalkozó szellemű felnőttek meg is ehetik a maradékot. (Mi szegény Apjokkal szoktuk néha megkóstoltatni, ő meg persze anyázik, hogy miért neki kell az ilyen borzalmakat kóstolgatni - pedig sokszor tényleg finom, amit kínálunk:D )
A következő két napban nem változtattam az arányokon, csak az elfogyasztott mennyiség nőtt lassacskán.
A negyedik naptól már mindig kevesebb almát tettem hozzá.
Egy dologra viszont figyelni kell! A krumplit SOSEM adjuk egymagában, mindig valamivel keverjük, mert ahogy a krumpli sűríti a más zöldségfélét, úgy az a más hígítja, krémesíti a krumplit. Önmagában ugyanis, ahogy hűl valami iszonyat gusztustalan csirizes kutyulékká áll össze, és nem csak felnőttként nem szívesen ennénk meg, de a gyermek sem fogja.
Ti meg szoktátok kóstolni az ételt, mielőtt a gyermeketeknek adjátok? Szokott ízleni, vagy inkább maradtok a "normális" fűszeres kajánál? Az apukák hogy állnak a kutyulékokhoz? Rá tudjátok venni, hogy megkóstolja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése