Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem gyerekkoromban az egyik legutálatosabb étel, amit meg kellett ennem, az a tökfőzelék volt. Arra már nem emlékszem, hogy miért is utáltam annyira, de tény ami tény, a mai napig nem sikerült megszeretni. Ha nagyon muszáj, akkor megeszem, de a magam boldogságára azért nem készítenék. (és mekkora szerencsém van Apjokkal, ő is hasonlóan érez eme förmedvény iránt)
Néhány napja már sikeresen teszteltem a kaport, mint ennek a rettenetnek az egyetlen finom alkotóelemét, most tehát jöjjön a feketeleves.
Az egész tököt a sütőtökhöz hasonlóan feldaraboltam, kivájtam a közepét, majd lehámoztam a héját. A fel nem használt darabokat bezacskóztam, és elküldtem téli álmot aludni a fagyasztómba.
Ne haragudjatok, de ezentúl csak nagyon indokolt esetben fogok pontos mennyiségeket írni, mostanra már úgyis benne van az ember kezében, hogy miből mennyit kell egy étkezésre adni, én legalábbis már látásból tudom, hogy mennyi az, amit Bébike egyszerre megeszik, nem méricskélek.
Jöjjenek tehát a hozzávalók.
1/3 rész krumpli
2/3 rész tök
1 kis ág kapor.
A krumplit és a tököt összefőztem. A friss töknek kicsit több idő kell, mint a krumplinak, de amikor már a fagyasztottat használtam, akkor ugyanolyan gyorsan elkészült mindkettő. Mikor a krumpli már puha, akkor hozzátettem a megmosott kapor ágat is, és azzal is főztem még 5-10 percig.
Mikor elkészült, akkor leturmixoltam.
Azt hiszem a jövőben is megnyugodhatok, úgy látszik Bébike sem rajong ezért az ételért (pedig eskü, hogy jó képet vágtam hozzá, és mondogattam is, hogy "nézd csak milyen finomat főzött anya")
Van olyan étel, amit gyerekkorotokban nagyon nem szerettetek, mégis meg kellett ennetek? Felnőttkorotokra sikerült megszeretni, vagy még mindig rossz a viszonyotok? Ti nem aggódtok, hogy a picikéteknek az lesz a kedvence, amitől benneteket a rosszullét kerülget? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése