Borsószem hercegkisasszony

Egy új alap

alma-gesztenye

Meggyszószos csirke

A húsok elkészítése

Húslevest az egész családnak

Apjukom egyik kedvenc étele a húsleves, de mivel az elkészítése hosszadalmas, és drága ( a levest mindenki, de a főtt húst senki sem szereti), így ritkán készítem.
A hétvégén vendégül láttuk a húgomat, így úgy döntöttem főzök egy jó kis levest. Éppen kapóra jött, hogy elérkezett az idő, amikor Bébike étrendjébe is bevezethetem a husokat.

Csirkemellet használtam, mivel ez az első hús, amit a picik is ehetnek. A húst annyi hideg vízben, ami épp ellepi, feltettem főni, takaréklángon, lefedve. Amikor forrt (vagy forrott? ) a húst áttettem egy másik lábosba és 2,5-3 liter hideg vízzel öntöttem fel. Tettem hozzá sok-sok sárgarépát , fehérrépát, pár szem krumplit, és egy darabka karalábét is, mást nem mertem, ki tudja milyen hatással lenne Bébikére. Egy icipici sót és pár szem feketebors is került a levesbe, majd takarékon, lefedve addig főztem amíg a zöldségek megpuhulnak, közben az egész gyönyörű aranysárga színt kap.

Elsőre nem akartam húst is adni neki, ezért csak levest kapott, turmixolva, de nyelte, mint kacsa a nokedlit :)

Kalandra fel!

Vásárfia

Nélkülözhetetlen eszközök a babakonyhában

Rózsaszín álom

Nem tudom miért pont ez a név ugrott be, amikor megláttam, megkóstoltam a legújabb tízórai alkotásomat, de be kell vallanom, igencsak találó. Gyönyörű a színe, nem is gondoltam volna, hogy pár szem meggytől ilyen szép lesz, és az íze is mesés, egyik gyümölcs sem túl erőteljes, inkább azt mondanám, hogy kellemes az összhang köztük:)
És ami a legfontosabb, Bébikémnek is nagyon ízlett :)

Hozzávalók:
1 nagyobb alma
1 evőkanálnyi natúr gesztenyepüré 
1 marék mag nélküli meggy
1 darab babakeksz (elhagyható)

Az almát meghámoztam, kis darabokra vágtam. A meggyről eltávolítottam a héját. A kekszet kisebb darabokra törtem. Mindezt egy nagy befőttes üvegbe tettem, hozzáadtam  a gesztenyepürét, majd izzítottam a turmixolót.

Cukkini főzelék

A cékla

Nagy visszatérés

Bébike körülbelül 5 hónapos volt, amikor először meggyet adtam neki, első alkalommal 2 szemet, aztán mindig picit többet. Három napig ette, de ebben a három napban hasfájós tüneteket mutatott, mintha visszatért volna a kólikája. Így inkább leálltam a meggyel egy időre.

Most azonban elérkezettnek láttam az időt, hogy újra megpróbáljam. Nagy szerencsénkre ízlik neki, és a hasa sem fáj. 

A nyáron rengeteg meggyünk termett, eltettem jó pár üveg lekvárt, befőttet, maggal és anélkül, és még a fagyasztóba is jutott pár kilónyi. Én kimagoztam, de magosan is le lehet fagyasztani.

A pici babák a meggyet héj (és mag :D ) nélkül eheti, ezért többen azt tanácsolták, hogy szitán törjem át. Nekem valahogy ez a módszer nem jött be, igencsak macerás, ráadásul a nagy része a szita réseiben marad. Így inkább minden szemről lehúztam a héját, a húsát pedig összemixeltem a többi gyümölccsel. Nem kell megijedni, egyáltalán nem nehéz mutatvány, főleg ha hagyjuk kicsit felolvadni, nagyon könnyen le lehet húzni. 

Az egyik alkalommal már kitöltöttem a tízórait, amikor eszembe jutott, hogy meggyet is szeretnék bele tenni. Így viszont már nem tudtam újra turmixolni, a meggy tehát darabokban volt az ételben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a reakciója, mert ezeddig nagy öklendezésekkel fogadta, ha bármi a teljesen pépesnél akárcsak kicsit is darabosabb volt. Ezt viszont könnyen szétnyomta a nyelvecskéjével, nagyon ízlett neki :) Én meg boldog voltam :) 

Nem csak anya...

Mire jó a gesztenye?

Például sűrítésre :) Használhatjuk főzelékhez, húshoz, de gyümölcshöz is. Igazán sokoldalú.:)

Mivel ilyentájt még nem kapható friss gesztenye (igazság szerint én ádventnél korábban még sosem láttam, akkor is csak az utcai gesztenyesütőknél) az én választásom a fagyasztottra esett. A boltokban kapható natúr változatban, ami csak gesztenyét tartalmaz, igaz az ára kb. a duplája, mint a "megszokott" püréknek (amik nem csak cukrot, de egyéb adalékanyagot is tartalmaznak).

Nem tudom, a ti fagyasztótok milyen, de az enyém ha nem is azonnal, de pár óra alatt kőkeményre fagyaszt bármit. Mivel Bébike a maga 7 kilójával nem eszik meg egyszerre negyed kiló gesztenyét, így mindenképpen darabolni kell, viszont egy fagyott tömbből ez lehetetlen.
Az én bevált módszerem, hogy miután hazatértünk a boltból rögtön feldarabolom, amennyire lehet egyformán, 10 kockára vágom, és így fagyasztom le.

Főzelékhez, húshoz mehet egyenesen a fagyasztóból, a forró ételben gyorsan felolvad, és csak el kell keverni. Gyümölcshöz, vagy tejpéphez adva viszont nem árt kicsit korábban kivenni a fagyasztóból, hogy puha legyen.

Az első alkalommal én magában adtam Bébikének , 1-2 kiskanállal. Nem mondhatnám, hogy túlságosan díjazta az ötletet, de később, mikor mással is kevertem, akkor nagyon szerette.

Sóska, spenót

A filmekben a gyerekek utálnak minden zöldséget, ami zöld. Hogy a valóságban is így van-e, azt nem tudom, én mindig is szerettem. Jó-jó, nem volt a kedvencem, de ha választani kellett e között, meg valami pörköltféle között, akkor biztos, hogy a főzelék nyert.
Mint amikor nyaralni voltunk, és egy nappal előre ki kellett választani háromból, hogy mit szeretnénk másnap enni. Volt valami hús is, de kit érdekelt, mikor választhattam a spenótfőzeléket is!  Másnap viszont hideg zuhanyként ért, mikor ugyan azt (pörkölt :S ) kaptam, mint a család többi tagja. Vissza is küldtük a pincérrel, mivel én nem ezt rendeltem. Pár percen jött vissza, bánatomra nem egy tányér finom spenóttal, hanem azzal a szörnyű hírrel, hogy az egész szállóban én voltam az egyetlen, aki spenótot kért, ezért azt nem főztek.
A sztori végkimenetelére (vajon csaptam-e hisztit, és ugyan ki ette meg a pörköltet, amit nekem tálaltak, és vajon én mit ettem) már nem emlékszem, de maradjunk annyiban, hogy a következő évben inkább egy többcsillagos szálló szolgáltatásait vettük igénybe.

Mi a sóskát saját kertünkben termesztjük, de spenótunk sajnos nincs, így azt mindig fagyasztottat veszünk. Egyébként a sóskát is érdemes, mikor szezonja van, lefagyasztani. Így télen is élvezhetjük az ízeket (persze ha éppen annyi terem, amit egyszerre megeszünk, akkor így is - úgy is vennünk kell :) )

Ezeket a leveles növényeket mindig bő vízben, tálban kell átmosni, egészen addig amíg egy egészen kevés homok vagy föld sincs rajta (ezt onnan látni, hogy a víz alján leülepszik). Ezután hagyjuk lecsöpögni a felesleges vizet.

Egy maréknyi levelet összefogunk, vágódeszkán kb. centi széles darabokra vágjuk, majd száraz teflonserpenyőben pár perc alatt megfonnyasztjuk. Ezután sűrű szitán vagy szűrőn áttörjük.
Ezt a pépet keverhetjük a kész krumplifőzelékhez.

Ha fagyasztani akarjuk, akkor lefagyaszthatjuk egészben (nem kell tőle félni, fagyott állapotban könnyen törik), megvágva és kiporciózva, vagy akár már pépesítve (legpraktikusabb, ha szilikonos jégkockakészítő formába töltjük, majd fagyás után áttesszük zacskókba).
Én az egészben fagyasztós módszert használtam eddig, mert épp kevés időm volt, így rám a készétel készítésénél vár több meló, de ha van időtök akkor megéri vele egyszer pepecselni, mint később sokszor . (hiába, lustaság fél egészség ;) )

Gyermekkori rémálom - a tökfőzelék

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem gyerekkoromban az egyik legutálatosabb étel, amit meg kellett ennem, az a tökfőzelék volt. Arra már nem emlékszem, hogy miért is utáltam annyira, de tény ami tény, a mai napig nem sikerült megszeretni. Ha nagyon muszáj, akkor megeszem, de a magam boldogságára azért nem készítenék. (és mekkora szerencsém van Apjokkal, ő is hasonlóan érez eme förmedvény iránt)

Néhány napja már sikeresen teszteltem a kaport, mint ennek a rettenetnek az egyetlen finom alkotóelemét, most tehát jöjjön a feketeleves.
Az egész tököt a sütőtökhöz hasonlóan feldaraboltam, kivájtam a közepét, majd lehámoztam a héját. A fel nem használt darabokat bezacskóztam, és elküldtem téli álmot aludni a fagyasztómba.


Ne haragudjatok, de ezentúl csak nagyon indokolt esetben fogok pontos mennyiségeket írni, mostanra már úgyis benne van az ember kezében, hogy miből mennyit kell egy étkezésre adni, én legalábbis már látásból tudom, hogy mennyi az, amit Bébike egyszerre megeszik, nem méricskélek.


Jöjjenek tehát a hozzávalók.
1/3 rész krumpli
2/3 rész tök
1 kis ág kapor.

A krumplit és a tököt összefőztem. A friss töknek kicsit több idő kell, mint a krumplinak, de amikor már a fagyasztottat használtam, akkor ugyanolyan gyorsan elkészült mindkettő. Mikor a krumpli már puha, akkor hozzátettem a megmosott kapor ágat is, és azzal is főztem még 5-10 percig.
Mikor elkészült, akkor leturmixoltam.

Azt hiszem a jövőben is megnyugodhatok, úgy látszik Bébike sem rajong ezért az ételért (pedig eskü, hogy jó képet vágtam hozzá, és mondogattam is, hogy "nézd csak milyen finomat főzött anya")


Van olyan étel, amit gyerekkorotokban nagyon nem szerettetek, mégis meg kellett ennetek? Felnőttkorotokra sikerült megszeretni, vagy még mindig rossz a viszonyotok? Ti nem aggódtok, hogy a picikéteknek az lesz a kedvence, amitől benneteket a rosszullét kerülget? :-D

Mit igyon a baba?

Ti is voltatok már úgy, hogy egész nap ültetek a gép előtt, tettétek a dolgotokat, aztán este jutott eszetekbe, hogy aznap még egy kortyot sem ittatok? Velem ez igen gyakran elő szokott fordulni, s habár a terhességem kezdete óta próbálok jobban odafigyelni a folyadékfogyasztásomra, mégis még most is sokszor van úgy, hogy 10-11 óra körül (mikor Bébikét végre sikerült letenni aludni) jut eszembe, hogy a reggeli kávén kívül még semmit nem ittam. Sőt a kávé még csak nem is jó, hisz vizet von el a szervezetből.

Amikor nagy a kánikula (mint az elmúlt pár hétben) persze az ember hamarább megszomjazik (igaz, erre is azt mondják, hogy nem elég akkor inni, amikor már szomjasak vagyunk, az már a kiszáradás jele). De mi a helyzet a pici gyerekekkel, ők nem tudnak még egyedül inni. Igaz, ha szomjas sírással jelzi. De mint már fentebb írtam, az már késő.
Szerintem a legjobb megoldás, ha a nagy melegben óránként megkínáljuk. Bébike ha szomjas volt, akkor volt, hogy fél decit is megivott egyhúzásra, aztán egy darabig nem kért inni. Máskor meg iszok 2 kortyot és az elég is neki, de a következő alkalommal megint iszik egy keveset.

Létezik egy táblázat, hogy testtömegkillogrammonként mennyi folyadékot kellene fogyasztani (az ajánlott 2 liter csak iránymutató, az az átlag kb. 60 kilós ember szükséglete, aki nagyobb darab annak nyilván több kell, egy gyereknek meg nyilván kevesebb) de sajnos sehol nem találom.  A babákra vonatkozólag 150 ml /testtömeg kg / nap. Ez egy 6 kilós kisbaba esetében  9 deci. Nem kell megijedni, ebben már a cicistej és a babatej mennyisége is benne van.

Sokaktól hallottam, hogy a csak szoptatott babának még nagy melegben sem adnak sem vizet, sem teát, mondván elég neki az anyatej. Persze mindenkinek szíve joga, de nekem ez valahogy furcsa. Előre lefejt tejet adnak? Vagy napjában akár 20-szor cicire teszik a picit? Hogy oldják meg az utazásokat? Ahányszor csak megszomjazik a gyermek félreállnak, hogy kortyolhasson kettőt ? És otthon anyuka egész nap félmeztelenül mászkál a lakásban?

Én személy szerint tiszta vízzel próbálkoztam, egy ideig itta is, de valahogy ráunt. Ennek nem nagyon örültem, mert őszintén megmondva, nem vagyok a cukros víz híve, illetve úgy egészében a cukor híve, nem hiszem, hogy idő előtt rá kéne szoktatni a gyereket (úgyis legkésőbb az oviban rászokik, ha látja, hogy a többi gyerek is az édességet tömi magába) . Mikor a legnagyobb kánikulában sem fogadott el 1-1 kortynál többet, akkor ezt a nézetemet (részben) feladtam, és ekkor vásároltam pár instant teát a gyermeknek. Igaz, cukor van benne, de legalább nem kell attól tartanom, hogy kiszárad. Később felfedeztem, hogy létezik filteres gyümölcstea is, babáknak, sajnos mifelénk csak egyféle ízben árusítják, így mindig van itthon 1-2 instant is (különböző ízekben). 2-3 naponta váltogatom, hogy milyen ízűt igyon, így nem unja meg olyan hamar. Jelenleg a nagy kedvenc a narancsos (hogy ezt kitől örökölte gőzöm sincs, én utálom a narancsot, meg bármit ami narancsos).

Egyszer volt olyan, hogy szegény Bébikének már napok óta nem sikerült kakilnia, felpuffadt a hasa, és nagyon szenvedett. Ekkor ajánlotta a védőnénink, hogy főzzek neki kamillateát, méghozzá úgy, hogy a 2 deci vízhez teszek 1 kiskanál cukrot, és azt együtt forralom fel, forrástól számítva még 1-2 percig forralom. Ebben a vízben kell kioldani a kamillát. Az erjedt cukornak van hashajtó hatása állítólag. Először ódszkódtam a dologtól, de gondoltam, ha segít, akkor legyen, inkább igyon cukrosat, minthogy fájjon a hasacskája. Nem tudom, hogy tényleg a cukortartalom hatására, de a lényeg, hogy másnap megoldódott a problémánk. :-)

Ti mivel itatjátok a babákat? A tiszta vizet is megissza a gyermeketek, vagy csak azt aminek "íze" is van?  Milyen ízű tea a kedvence? Ti hogy álltok a cukor kérdéshez? Miből iszik a pici? Mikor tanult meg pohárból inni? Valakinek esetleg megvan a fent említett táblázat?

Fehérrépa- püré

Az egyik délelőttön megdöbbenve tapasztaltam, hogy előzőleg elszámoltam magam, és kevesebb sárgarépát vettem, mint fehéret, ilyenformán pedig aznapra már a narancssárga finomságból nem maradt. Nem tudtam mit tegyek, boltba, vagy a piacra lemenni esélytelen, Bébike épp a délelőtti szundizását abszolválja, egyedül nem hagyhatom. Úgy összepakolni a gyereket pedig nem tudom, hogy azzal ne ébresszem fel. Ha pedig felébredt, akkor már nyűgös, és korábban követeli az ebédjét, amivel kész sem lennék addigra.

Nem volt más választásom, döntöttem. Bébike fehérrépát fog enni krumplival és kész. De hogy ne legyen olyan unalmas, kipróbálok benne egy kis fűszert is. A védőnéni úgyis engedélyezte a kapros-tökfőzeléket, és hogy ne adjak két újat egyszerre, most bevetem a fűszernövényt.
Döntésem egész jónak sikerült, s ugyan gyermekem nem ette meg teljesen a főztömet, de a nagyját azért betermelte.

Hozzávalók:
1 kis szem krumpli
2 egész fehérrépa
1 kis ág kapor

A krumplit és a répát a szokott módon összefőztem. Mikor a krumpli már szétesőben volt, mellédobtam a megmosott kaprot, és hagytam még 5-10 percig együtt főni. Eközben fenséges illat töltötte be a levegőt. A répának magában is isteni az illata, de a kaporral valami fantasztikus.
Mikor elkészült, a szokott módon leturmixoltam.

Egy újabb répa

Ugyan a táblázatom szerint Bébike csak 7 hónapos korától ehetne fehérrépát, védőnénink tanácsára mégis elkezdtem bevezetni a pici étrendjébe. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a fehérrépa megfőzve finom édeskés ízű, így Bébikém is hamar megszerette. Egyetlen gondunk csak a zöldség állagával volt, nagyon nehéz ugyanis jó minőségű répához jutni. A legtöbb van felpuhult, szivacsos, vagy épp ellenkezőleg, durva fás állagú. Nem tehettem mást, több helyről vettem kevesebbet, aztán próbálkoztam.

Be kell, hogy valljam, elég sok mindenben az "ahogy esik úgy puffan" elvét vallom, így voltam ezzel a következő étel elkészítésénél is. Ha sűrűbbre sikerült, akkor Bébikém főzeléket ebédelt, ha hígabbra, akkor krémlevest. :-)

Hozzávalók:
1 kisebb szem krumpli
1 pici savanykás nyári alma
kb. fél fehérrépa
kb. fél sárgarépa

A hozzávalókat megpucoltam, majd apró kockákra vágtam. Annyi vízben, ami ellepte, feltettem főni. Mikor elkészült a zöldségeket átszedtem egy befőttes üvegbe, majd kevés főzővíz hozzáadásával leturmixoltam.


A maradék répaféléket sem dobtam ki, felkockázva egy pohárkában betettem a hűtőszekrénybe, ott várta meg a másnapot, amikor felhasználtam.

Bébi-krumplipüré

Őszintén megmondva, mi nagyon szeretjük a krumplipürét,elég sokszor esszük, köretként, én csak úgy magában is szeretem (pici pirított hagymát keverek hozzá, hogy ízesebb legyen - ha épp van itthon kis szalonnazsír, akkor azon, úgy valami isteni). Arra gondoltam hát, miért ne készíthetnénk Bébikének is. Na de a krumplipürébe vajat és tejet is teszünk, Ő viszont ilyet még (jó sokáig) nem ehet!

Mi legyen hát a megoldás. Ekkor jutott eszembe, hogy ő is eszik tejet, csak másmilyet. (Nálunk 3féle tej van, az anyatejet cicistejnek, a tápszert babatejnek, a dobozos boltit meg felnőtt-tejnek hívjuk). Ha azt keverem a krumplihoz, akkor állagra már rendes krumplipürét érünk el, legfeljebb nem fogom megkóstolni. (Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én viszolygok attól, hogy a tápszert megkóstoljam)

Krumplipüré

Egy kb. 120 grammos adaghoz

80gr. főtt krumpli
30 ml víz
1 kanál tápszerpor

A vízből és a tápiporból babatejet keverünk, majd hozzázuttyintjuk a főtt krumplit, és botturmixszal leturmixoljuk.


Ez így magában nem biztos, hogy elnyeri a gyerekek tetszését, de később a húsokhoz nagyszerű köret lehet.

Ti szoktatok felnőtt ételt "babásítani"? Kóstoltátok már a tápszert? És az anyatejet? 

:) 

A nagy kedvenc - a SÜTŐTÖK

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, én személy szerint nagyon szeretem a sütőtököt, Apjokom viszont ki nem állhatja.  (ő viszont a tökmagot szereti, én meg még a gondolatától is rosszul vagyok) Mindig nosztalgiával tölt el, mindenszentektől kezdve amíg el nem fogyott a tökünk minden héten sütöttünk. Olyan jó volt a jó meleg konyhában ülve enni, miközben bámultuk a hóesést, vagy annak hiányában a szomorú, kopasz kertet, és arra gondoltunk, milyen jó is, hogy most nem kint a hidegben kell lennünk.)

Ezért is aztán már nagyon vártam, hogy Bébikével megismertethessem ezt a nagyszerű csemegét, és vártam a hatást, vajon a sütőtök szerető vagy az utáló gént örökölte? Szerencsére az én ízlésemet örökölte, etéren legalábbis. Így aztán a jövőben meg kell majd küzdenünk egymással, de én ezt egy cseppet sem bánom.

Sajnos Bébike 5 hónapos korában még sehol nem árultak tököt, így aztán üvegeset kapott először, de pár héten belül már a boltokban is kapható volt.

Mivel lehetetlen akkora tököt venni, ami egy kisbabának egy étkezésre elég, ezért a maradékot tárolni kell. Legkézenfekvőbb megoldásnak a fagyasztás bizonyult.

Az elkészítésére több megoldás is szóba jött, az első a hagyományos sütés. Ez a módszer nem jött be nekünk, rengeteg idő és energia (kb. 2 órán át sült) majd a végén egy egész tökből kb. másfél ebédre elég adag lett. Egy cseppet sem gazdaságos, akkor már jobban megéri 2-300 forintért az üveges bébiételt megvásárolni.

Ezért hát úgy döntöttem, lesz ami lesz, megfőzöm. Ha rossz ízű lenne a végeredmény, még mindig vehetünk üvegeset.
A tököt szépen meghámoztam, és kimagoztam, majd kisebb darabokra vágtam. 2-3 darabot rögtön megfőztem (főzési idő kb. 40 perc) a többit pedig betettem a mélyhűtőbe.
Nem csigázlak tovább, főzve is ugyanolyan finom, ha még nem finomabb, mint sülve :-)

És ami a legjobb az egészben! Másnap a fagyasztóból elővett tök sokkal rövidebb idő alatt puhára főtt, mint a "friss" ! Ez aztán az energia spórolás .-)

Én rendszeresen készítem, mert Bébike imádja, akár önmagában is  képes betolni egy teljes adagot :-)

Ti szeretitek a sütőtököt? És a tökmagot?  Van olyan zöldség vagy gyümölcs, amihez különösen kedves emlékek fűződnek?

Üveges bébiétel házilag

Sajnos a városi életmód nem teszi lehetővé, hogy sok friss gyümölcsöt tárolhassunk, egyrészt a helyhiány miatt, másrészt pedig, hogy sokszor a panellakásokban szaunázni is lehetne (nyáron mindenképp, de nálunk télen is - hál istennek, még mindig jobb, mintha nagyon hideg lenne).
Ezért aztán azt találtam ki, hogy időről időre magam is készítek üveges bébiételt, mert az könnyebben tárolható, és nem romlik meg olyan könnyen. Mindig csak kevés összetevőt használok, hogy ezeket később könnyebb legyen variálni (fél üveg ilyen-olyan gyümölcspüréhez hozzákeverek egy harmadik, friss gyümölcsöt, és voil`a egy teljesen új valamit kapunk.

Mivel Bébike már almát eszik, és már a sárgarépát is megismerte úgy döntöttem ezt a kettőt fogom variálni, később jó lesz így magában desszertnek, már zöldségekkel kombinálva, vagy akár hús mellé köretként.

A nagy hadműveletre a nagyszülőknél került sor, adott volt minden hozzávaló, frissen, ezért feleslegesnek láttuk, hogy a nyers hozzávalókat órákon át utaztassuk, aztán itthon ki tudja mikor jutna rá időm a gyermek mellett (nem kell megijedni, nem olyan nagy ördöngösség, két alvásidő alatt megvan az egész, a kettő között meg szép lassan megfő). Helyünk is volt bővel pancsolni, de egy kiskonyhában is megvalósítható.

A munka 4 fázisból áll: zöldség-gyümölcs pucolás (első alvásidő), főzés (gyerkőc ébren van), turmixolás, üvegbetöltés, vizes dunszt (második alvásidő) és a szárazdunszt (ez már elvan magában ezzel nem kell foglalkozni). Azért dunsztoltuk kétszer, hogy tutibiztos tartósan magára szívja a kupakot, bátrabbak kipróbálhatják csak vizes dunszttal.

Hozzávalók: 3 kg tisztított alma , 1 kg tisztított sárgarépa, víz

Technikai felszereltség: rezsó, 3 lábos, 1-2 fazék, pár konyharuha, turmixgép, egy szűrő, néhány sterilizált befőttes üveg (kisméretű), egy vastagabb takaró, vagy régi dunna, újságpapír.

Az almát meghámozzuk, a magházát is eltávolítjuk, megmossuk. A sárgarépát meghámozzuk, a zöld részét kivágjuk, megmossuk és felkarikázzuk. Külön-külön lábosban feltesszük főni annyi vízben ami jól ellepi. Lassú tűzön főzzük, időnként megkeverjük, egészed addig amíg már a fakanállal is szét tudjuk nyomni.

Ha kész, egy picit hagyhatjuk hűlni. Egy tál fölé szűrőt helyezünk, ebbe öntjük a sárgarépát. A levet félre tesszük, a sárgarépát áttöltjük a turmixgépbe, esetleg pár kanál levet adhatunk hozzá, és jó alaposan leturmixoljuk. A kész pürét egy lábosba, vagy tálba öntjük (akár visszaönthetjük abba, amiben eredetileg főtt.
Az almával ugyanígy járunk el, szűrőbe be, lé felfog, majd gyümölcs turmixol.
A két pürét összekeverjük és kis üvegekbe töltjük.  Fontos, hogy sterilek legyenek, de legalábbis legyenek elmosva mosogatószeres vízzel, és forró vízzel kiöblítve! Az üvegeket lezárjuk.

A vizes dunsztoláshoz egy fazék aljára teszünk egy összehajtogatott konyharuhát, majd erre állítjuk a megtöltött befőttes üvegeket. Annyi vizet öntünk köréjük, hogy az üveg tetejétől kb. 2 ujjnyira lejjebb érjen a víz. Feltesszük forrni, majd a forrástól számítva kb. 15-20 percig még forraljuk.

Eközben előkészíthetjük a száraz dunszt helyét. Egy mély lavórt, vagy használaton kívüli kiskádat kibélelünk a takaróval. Hogy védjük a takarót a bepiszkolódástól ráterítünk pár réteg újságpapírt (kitűnő alkalom a hipermarketek akciós újságainak felhasználására, amiket mindig a postaládába dobnak, amin mindig mindenki bosszankodik).

Amikor a vizes dunsztolással készen vagyunk, óvatosan kiemeljük a vízből az üvegeket (vigyázat, forró!! ) kicsit megtöröljük kívülről, majd szépen egymás mellé lerakjuk az újságpapírra. Az üvegek tetejét is betakarjuk 1-2 réteg papírral, majd mehet rá a takaró másik vége. A takaróval jól bugyoláljuk be, majd hagyjuk így kihűlni az egészet. Akár  24 órát is el lehet a melegben!

A felfogott alma és répalevet sem kell kidobni, kitűnően használható ivólének. Akár a kettő együtt összekeverve, vagy ízenként külön-külön övegekbe tölthetjük, és ezt is kidunsztolhatjuk. Ha a gyerkőc nem szereti a sima vizet, ezt a gyümölcslevet nyugodtan adhatjuk a cukros tea helyett :-)

Ugyanilyen módon készíthetünk csak almából is pürét a gyermeknek, a savanykás nyári alma is nagyszerűen felhasználható így.

Állandó vendég - a KRUMPLI

Bizony bizony, barátkozzunk meg a gondolattal, hogy a következő néhány hónapban szinte mindennap fogunk krumplit főzni. A babár főzelékét ugyanis nem szabad sem rántani (mondjuk én személy szerint a mi ételeinkben is,ha csak tehetem, mellőzöm a rántást) sem habarni. A krumpli keményítőtartalma miatt viszont ideális sűrítőanyag. Ezért aztán a későbbiekben is ha zöldséges főzeléket készítünk, akkor az összes mennyiség egy harmada krumpli kell, hogy legyen.

Első alkalommal egy kisebb méretű krumplit és 2 savanykás nyári almát (ezek olyan picikék, hogy a 2 alma megtisztítva kb. ugyanannyi volt, mint a krumpli) összefőztem, addig amíg a krumpli magától szét nem esett, majd ezt pürésítettem. Ennek a mennyiségnek a nagy részét ugyan kidobtuk, hisz Bébike először csak 2-3 kanálkával fogyasztott el belőle, a déli tápszer adagja előtt, de vállalkozó szellemű felnőttek meg is ehetik a maradékot. (Mi szegény Apjokkal szoktuk néha megkóstoltatni, ő meg persze anyázik, hogy miért neki kell az ilyen borzalmakat kóstolgatni - pedig sokszor tényleg finom, amit kínálunk:D )
A következő két napban nem változtattam az arányokon, csak az elfogyasztott mennyiség nőtt lassacskán. 

A negyedik naptól már mindig kevesebb almát tettem hozzá. 

Egy dologra viszont figyelni kell! A krumplit  SOSEM adjuk egymagában, mindig valamivel keverjük, mert ahogy a krumpli sűríti a más zöldségfélét, úgy az a más hígítja, krémesíti a krumplit. Önmagában ugyanis, ahogy hűl valami iszonyat gusztustalan csirizes kutyulékká áll össze, és nem csak felnőttként nem szívesen ennénk meg, de a gyermek sem fogja.

Ti meg szoktátok kóstolni az ételt, mielőtt a gyermeketeknek adjátok? Szokott ízleni, vagy inkább maradtok a "normális" fűszeres kajánál? Az apukák hogy állnak a kutyulékokhoz? Rá tudjátok venni, hogy megkóstolja?

Trükkös támadás - a SÁRGARÉPA

Bébikém már boldogan tolja befelé a gyümölcsöt, itt az idő tehát, hogy valami "főétel" félével is megismerkedjen. A listám szerint az első zöldségek a krumpli és a sárgarépa. Úgy gondoltam először a sárgarépa kerüljön terítékre, mivel (itt jön a trükk) a színe a barackéra hasonlít, így a gyermek nem gyanakszik annyira :D

Mikor a sárgarépát kóstoltattam épp egy hosszabb szabadságunkat töltöttük a nagyszülőknél, ahol sem almareszelőnk, sem turmixgépünk nem volt. Igen nagy fejtörést okozott, hogy hogyan készítsem Bébike számára elfogadhatóra. Az első próbálkozásom csúfos kudarcot vallott, mikor az omlósan puhára főtt répát villával törtem össze, Bébike undorodva tolta ki a nyelvével. Másnap előbb apróra szereltem, s csak azután főztem meg, ez sem nyerte el a tetszését. (Tudom, hogy nem az ízével volt a probléma, mert a répalevet meg csak úgy itta! )

Végül beszereztünk egy turmixgépet és ez minden problémánkat megoldotta.

Sárgarépás tízórai

A megmosott és meghámozott sárgarépát kb egy centis karikákra vágom, és 3-4 karikát puhára főzök.  Egy egész almát és egy fél barackot meghámozok, és a turmixgépbe teszek, mellézuttyintom a főt répát, és a többit a gépre bízom:) Ilyen egyszerű.
Másnap fordíthatunk az arányokon (egész barack és fél alma) és a répa adagon is növelhetünk egy kicsit:)

További lehetséges kombinációk: alma+répa, őszibarack+répa.
Én megpróbálkoztam csak répával is (nyilván ezt már akkor, amikor ebédre adtam) de Bébike nem kimondottan díjazta ezt az ötletet.

Újabb gyümölcs a terítéken, az ŐSZIBARACK

Bébikém már nagyon jól elvan az almácskájával, itt az idő, hogy újabb ízt ismerjen meg. Ez nem más, mint az őszibarack. Sajnos mikor elkezdtük, akkor még nem volt magyar a polcokon, de mivel ezzel is szép lassan, fokozatosan haladtunk, hisz nem hajt a tatár, más fél évesen kezdi azt, amit mi 4 hónaposan, így nem kapott belőle akkora mennyiséget, hogy árthatna. Mire elértük a napi 1 barackot, addigra meg már anyukámék kertjében is megérett.

A baracknál nagyon fontos, hogy alaposan meghámozzuk, mert a héján lévő kis szőrök nagyon allergizálnak. Én általában úgy készítettem elő a barackot, hogy felforraltam egy kis lábosban vizet, amíg az felforrt, addig csap alatt jó alaposan megmostam a barackot, és egy másik edénykébe jó hideg vizet engedtem. Mikor a víz felforrt, akkor beledobtam az egész barackot , a tüzet pedig elzártam alatta. Hagytam 1-2 percig a forró vízben, ha úgy láttam, hogy nem lepi el eléggé, akkor egy kanállal megpiszkáltam, hogy lehetőleg minden oldalról érje a víz. ezután leöntöttem a gyümölcsről a forró vizet, és áttettem a hidegbe. Itt szintén elég volt 1-2 perc , ezután többnyire könnyen le tudtam húzni a héját.
Ezt viszont ki kell tapasztalni, mert fajtától függ, hogy mennyire könnyen jön le a héja. Én eddig 3 félével találkoztam, fajtát mondani nem tudok sajnos. Az első ami nagyon könnyen egy helyen megcsippentettem, és szinte az egész héja lejött (sokszor a forró vizezés sem kellett!!), a másik véglet, amikor a hámozó kést is be kellett vetnem (egy idő után itt is elhagytam a forró vizet, felesleges energiapazarlásnak tartom) , a harmadik meg a kettő között félúton ( kell a forró víz, de attól legalább lejön). Mivel egyszerre nem 1 szem barackot veszek, hanem fél- 1 kilót (így kimondva soknak tűnik, de igazából ez max 6-7 darab), ami aztán türelmesen várja a sorát a hűtőszekrényben, ezért tudom, hogy az éppen aktuális barackok a fenti három közül melyik csoportba tartoznak (nyilván az első után). Nagy meglepetések eddig még nem értek.

Na miután így lemeztelenítettem a barackot kettéveszem, vagy késsel darabokat vágok belőle, ez is a keménységétől függ, egy nagy befőttes üvegbe dobom, és megtámadom a botmixerrel. Ilyen egyszerű:)

Azért kell a KONTROLL is

Nemrég leírtam, hogy hogyan tervezem meg lépésről lépésre, hogy mit adok a gyermekemnek enni. Emellett persze nem árt, ha megvan a „kontroll” is, ami alatt én azt értem, hogy egyrészt lássam, hogy hol is tartunk összesítettben, másrészt kell egy hely, ahol vezetni tudjuk, hogy az új ételek milyen reakciót váltottak ki a picúrból.

Az előbbire a csecsemőtáplálási táblázatomat használom, amiben ha már egy új ételt kapott, és többé kevésbé megszokott (ez nálunk 4-5 nap) akkor azt kipipálom valami élénk színű filctollal. A lényeg, hogy a többitől eltérő legyen a színe, így könnyebben áttekinthető.

A másodikra én egy naplót tartok fenn, de most hogy így belevetettem magam az írásba, és mindent alaposan át kell gondolnom, mielőtt leírom, rájöttem, hogy az egész tervezgetős-ellenőrzős procedúrát 2 eszközzel meg lehet oldani. A táblázat azért alap, és e mellé kell egy olyan határidőnapló, amiben elég hely van arra, hogy minden naphoz írjunk pár mondatot. (ez utóbbit akár egy füzettel is helyettesíthetjük, lényegesen olcsóbb, csak épp időigényesebb megcsinálni, hogy áttekinthető legyen)

És, hogy mit írjunk ebbe a naplóba? Először is írjuk le, hogy mit adtunk enni a gyerkőcnek, külön kiemelve az újdonságot. Aztán hogy hogyan fogadta, szívesen megette, vagy éppen ellenkezőleg. Ez azért is jó, ha leírjuk, mert lehet, hogy egyik nap eszi, mint kacsa a nokedlit, másik nap meg csak szétköpdösi. Szerintem ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szereti/utálja az új ételt, lehet, hogy csak épp túl éhes volt/nem volt éhes stb. Ha több napon keresztül hasonlóan reagál, akkor tudhatjuk biztosan, hogy mi a véleménye az adott ételről.

Fontos még lejegyezni, hogy pár órával később mi történt, fájt-e a hasa, a kakijában lett-e valami változás.

Ami viszont a legfontosabb, erre szerintem a gyerekorvos is felhívja mindenki figyelmét, nekem legalábbis szóltak, hogy figyeljem, hogy bármilyen allergiás reakciót mutat-e a gyerek az új étel elfogyasztása után.

Ti miket írnátok még a naplóba? Mindig teljes szöveget írtok, vagy csak kulcsszavakat? Esetleg csak kis jeleket rajzoltok, aminek megvan a maga jelentése?

Alma újra

A múltkor leírtam, hogy az almát hogy kezdtem el adni Bébikének. De arról semmit nem írtam, hogy milyen fajtából, vagy, hogy hogyan készítem el.

Tízóraira mindig csak gyümölcsöt adok a gyermeknek, esetleg egy nagyon kevés gabonával kiegészítve, de ez az étkezés nálunk a gyümölcsös. Ilyenkor próbálok édesebb fajtát választani, lehetőleg olyat, ami puha, kásás állagú. Általában piros színű gyümölcsöt veszek, de persze ezen belül is van több fajta. Néha bizony nekem is sikerült mellényúlni (vagy nem tájékoztattam eléggé Apjokat, és pirosat, de rossz fajtát hozott). Nekünk legjobban az idared fajtájú jött be, persze lehet, hogy Nektek más ízlik majd, ezt ki kell kísérletezni.
Az elkészítése nagyon egyszerű, az almát meg kell mosni, a héját lehámozni. Ezután rögtön lehet  almareszelőn reszelni, méghozzá úgy, hogy kis körkörös mozdulatokkal, kissé rányomva reszeljük. Arra viszont ügyelni kell, hogy a magházból ne kerüljön a picik ételébe.
Aki nem érzi magát elég ügyesnek az fel is darabolhatja az almát, aztán vágja ki a magházat. A reszelős része a dolognak itt is ugyanaz. Pofon egyszerű:)

Amíg csak (vagy túlnyomó részben) almát kapott, addig ezt a módszert alkalmaztam. Később, mikor már  mást is, akkor turmixoltam, de erről majd később írok. Az alma magában túl kemény, kell mellé valami "trutyisabb", pl. barack, hogy jól mixelhető legyen.

Amikor az ebédet is kezdtem kiváltani, és krumplit is adtam Bébikének, a védőnő tanácsára almával főztem össze, hogy az új íz mellett legyen valami ismert is. Ehhez jó a savanykásabb alma is, én anyukámtól kaptam egy szatyorravaló pici zöld nyárialmát. Ez baromi sokáig kitart, mert hiába pici, kb. egy szem elegendő egy ebédhez.
A technika a következő (az előzőhöz hasonlóan rém egyszerű): a megmosott, meghámozott almának kivágjuk a magházát. Cikkekre vágjuk, majd lassú tűzön ugyanannyi feldarabolt krumplival, annyi vízben ami jól ellepi, összefőzzük. Mikor már minden jó puha (ha a krumpli már magától szétesik) akkor leturmixoljuk. Nekem nincs turmixgépem, ezért úgy csinálom, hogy a zöldséget-gyümölcsöt pár kanál főzővízzel egy széles-aljú bögrébe töltöm (vagy ha éppen nincs kéznél, egy tiszta befőttesüveg is megteszi) és a botmixerrel nekimegyek. Ha túl sűrűnek ítélem, akkor teszek még hozzá pár kanállal a főzővízből (elsőre inkább sűrűbb legyen, hígítani mindig könnyebb, mint sűríteni).  Ugye milyen egyszerű?

Ti is a délelőtti étkezéskor adjátok a gyümölcsöt? Hogyan készítitek el az almát? Nyersen adjátok a gyermeknek vagy párolva? Cikkekre vágva reszelitek, vagy egészben? Milyen zöldségekkel főzitek össze a krumplin kívül? Van a gyerkőcnek kedvenc kanala? Mindig ugyanolyan színű kanállal etetitek, vagy váltogatjátok?

Az első étel, az ALMA

Szomorúan látom, hogy alig valaki kíváncsi a tanácsaimra, remélem ez idővel változni fog. Higgyétek el, csak az elején kell ennyi dolgot észben tartani, később mikor már recepteket kreálunk (szándékosan írtam így, hisz egyik majdan leírt receptemet sem én találom ki, biztos vagyok, hogy már az előttünk lévő generációk, sok más „mai”, és a jövő anyukái is így csinálják)

A húgom szerint először a betöltött 17 hetes korban, vagy 4 hónaposan szabad elkezdeni a piciknek mást is adni az anyatejen/tápszeren kívül. Ha ránéztek a naptárra látjátok, hogy a kettő szinte ugyanaz, csak pár nap eltérés van közte. Bébike vasárnap töltötte a 17 hetet, és ha jól emlékszem kedden lett volna 4 hónapos. Gondoltam, azon az 1 napon nem múlik, és már szombaton megkóstoltattam vele az almát. Az allergia nem tud naptárat olvasni, úgyhogy bátran belevágtam. Ráadásul hétvégente Apjok sem dolgozik, úgyhogy ketten vártuk a hatást, izgultuk végig gyermekünk első „felnőtt” étkezését.

Amíg én felkészítettem a gyermeket az ünnepi pillanatra (vacsiúj hófehér partedlit kötöttem a nyakába), addig Apjokom elkészítette a'la carte a finom almalevet. Egy egész almát megpucolt, lereszelt, majd teaszűrőn gondosan átszűrt, s a kérésemnek, vagy ahogy ő mondaná a rigolyámnak eleget téve ugyanannyi előzőleg felforralt, majd lehűtött babavizet öntött hozzá.

Olyan büszkén hozta a kész italt, hogy egy sokcsillagos étterem főpincére is megirigyelné!

És eljött a nagy pillanat! Megpróbáltunk Bébikénkbe varázsolni egy kiskanálnyi almalevet. Nem mondhatnám, hogy túl nagy sikerrel jártunk, első dolga volt ugyanis, hogy nyelvét ránk öltögetve kicsorgatta pici szájából az almalevet. Még szerencse, hogy ott volt a partedli (ami egyébként szépen elázott, sőt átázott!). Természeten a nyelvöltögetést heves fintorgás követte, de mi nem adtuk fel. Újra próbálkoztunk, és ugyan a fogadtatás az előbbihez volt hasonlítható, mégis mondhatom, hogy sikerrel jártunk, ezúttal sokkal kevesebb végezte a partedlin. Tettünk még egy harmadik próbálkozást is, majd mintegy jutalmat, Bébikénk megkapta a szokott tápszerét. Igaz, mikor az üveggel közelítettünk felé gyanakvó arccal nézett ránk, de az első korty után megnyugodott.

Apjokom persze nem értette, hogy miért csak 3 kiskanállal adtam a léből, de elmagyaráztam neki, hogy mennyire fontos a fokozatosság. Megértette, és a maradék almalevet jól megitta. Így legalább nem feleslegesen dolgozott vele, neki is jutott egy kis vitamin :-)

Másnap a procedúra megismétlődött (Apjokom itt már jobban készült, és csak egy cikk almát reszelt le, a többit megette :-D ), azzal a különbséggel, hogy ma már kevesebb vizet tettünk az almához, és 5 kanállal is megkóstoltattunk Bébikével.

A következő napokban is ugyanígy folytattam, mindig kevesebb vízzel, és 2-3 kanálkával többet adtam Bébinek, majd mikor betöltötte a 4 hónapos kort, akkor már nem csak a levét, hanem egy pici pépet is adtam hozzá, had ismerkedjen az új állaggal.

Körülbelül 1 hétig csak almát kapott, mindig picit sűrűbbre készítettem, és mindig picit többet. Az egy hét végére már egy adagnyival kevesebb tápszert kellett készítenem, mert annyi almát képes volt megenni.

Mi volt az első étel, amit a picúrkátoknak adtatok? Milyen volt a reakciója? Ki segédkezett? Készítettetek fényképeket vagy videofelvételt az első evésről?

Tervezgetés

Na abban mindig jó voltam. Vagy inkább csak az álmodozásban? De valahogy a jól megszőtt tervek megvalósítása már sosem ment olyan könnyen. Általában azért, mert nem voltam elég kitartó, vagy éppen a motivációm fogyott el.

Ez esetben viszont a motiváció is megvan, a kitartásra meg rá vagyok kényszerítve:)

Az a személyes véleményem, hogy a picúrok hozzátáplálását nem elég rövidtávon megtervezni. Bizony mindent jó előre át kell gondolni. És hogy mennyire előre? Szerintem nem árt rászánni egy fél délutánt, amíg még a pocakban vannak. Úgy gondoljátok túl korai az még?

Az én Bébikém télen született, így nyár közepén érte el azt a kort, amikor megismerkedhet a felnőtt ízekkel. És mi az amit már ilyen pici is ehet? Alma, barack, gesztenye... De hol a fenébe vegyek én nyáron gesztenyét? Sütőtök... na igen. Nézzük csak tovább azt a listát. Ősszel lesz 8-9 hónapos, mikor a sárgabarack meg a cseresznye rég leérett már, talán már el is felejtettük. A dinnyét meg a Lőrinc rég elintézte...

De vegyünk egy fordított esetet. Akinek a picurkája nyáron születik, tél közepén kóstolgathat. De ha anyukája a nyár folyamán nem gondoskodott arról, hogy a finom gyümölcsöket eltegye télire, akkor szegény babó hoppon marad.

A hosszú távú tervezéshez tehát nem kell más, mint egy jó kis lista arról, hogy mikor mit ehet a baba, egy naptár, hogy mikor éri el ezt a kort, meg egy kis ismeret afelől, hogy melyik zöldségnek, gyümölcsnek mikor van a szezonja. Ebből már könnyen kiszámolhatjuk, hogy mi az amiről már előre gondoskodnunk kell, és mi az ami ráér akkor amikor eljön az ideje.

Én az ilyen hosszú távú tervezés mellett azért pár hétre előre is tervezek. Pár éve bevett szokás nálunk, hogy egy naptárba mindig beírjuk, ha valami programunk van (pl. hogy mikor megyünk nyaralni, a munkabeosztásunkat, vagy ha épp időpontunk van valamilyen orvoshoz). Ezt a naptárat használom arra is, hogy megtervezzem, mikor milyen új ételt fogok bevezetni Bébike étrendjébe. Ugye van pár főszabály, hogy egyszerre csak egyet vezessünk be, és hogy két új étel között teljen el legalább 3 nap, hogy az esetleges allergiás reakciókat észrevegyük. Naszóval, én úgy csinálom, hogy mindig egy hónapra előre beírom, hogy mikor milyen ételt vezetek majd be. Így látom azt is, hogy hány nap telik el két étel között.

És még ami előnye a dolognak, előre tudom azt is, hogy mikor lesz például egy egész napos programunk, vagy akár csak annyi, hogy a délelőttöt a tanácsadóban töltjük a sorunkra várva. Ilyen napokra nem tervezek be új ételt, mert ilyenkor úgy is elég „izgis” a nap, nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom egy új íz megszerettetésére.

Ezer tanács közt is tanácstalanul

A húgom az orvosin azt tanulta, hogy először zöldséges, majd zöldséges húsos ételt kell adni a babáknak, csak utána a gyümölcsöt. A védőnő szerint először gyümölcslevet adjunk. Anyukám azt mondta, annak idején 2 hónapos korunkban már kiskanállal kaptuk a narancslevet. Egy közel 40 évvel ezelőtti könyvben arról írnak, hogy hogyan hígítsuk a tehéntejet, ha nincs elegendő anyatej. Ma az mondják egy éves korig semmiképp ne adjunk tejet. De van ahol 3 éves kort említenek. Abban minden mai szakirodalom megegyezik, hogy diót egy évesnél fiatalabb gyereknek tilos ennie, viszont, hogy mikortól ehet, abban már vannak eltérések. Van amelyik ajánlás szerint először brokkolit adjunk a gyermeknek, és csak hónapokkal később karfiolt, de rögtön egy másikon pont fordítva szerepel.

Megint mások azt mondják, hogy ezeket a szabályokat nem kell szigorúan betartani, az anyuka hallgasson a józan eszére. Igen ám, de nagyon nehéz a józan észre hallgatni, ha ellentétes tanácsokat kapunk, és nem csak a szomszéd nénitől, meg a játszótéri anyukától, hanem a védőnőtől és a gyerekorvostól is.

Mikor elérkezettnek láttam az időt, hogy Bébikének mást is adjak az anyatejen és tápszeren kívül körbenéztem, hol találhatok egy jó táblázatot, ami megmondja, mikor mit lehet adni a piciknek. Természetesen nem csak a fejem után mentem, amikor összefutottam a védőnéninkkel, szóltam, hogy mi a helyzet, és ő is adott 1-2 listát (amik között szintén volt eltérés – már meg sem lepődtem).

Ebből a háromból kiindulva alkottam meg a saját táblázatunkat, amit követni akartam. Amikor ellentmondásokba ütköztem, akkor átgondoltam, nekünk vajon melyik lenne a jobb megoldás, és aszerint döntöttem.

Időnként persze borul az előre eltervezett sorrend, de erről majd később írok.

Ti mivel kezdtétek a hozzátáplálást? Milyen sorrendben vezettétek be az egyes ételeket? Van egy konkrét előre megírt listátok? A gyerekorvos, a védőnő vagy anyukátok tanácsára hallgattok inkább?

Köszöntő helyett

Bébike háromból háromszor gondolta úgy, hogy a nagy gonddal készített alma-barack papi jobb helyen van a blúzomon, mint az Ő pocakjában. Most mi legyen?

Mit tehet egy anya, amikor gyermeke először (vagy mondjuk már kb. huszadszor) kóstol bele a „nagyok” étkezési szokásaiba, és köszöni de (többet már) nem kér belőle? Nos, tapasztalatom szerint nem sokat. Amíg még szűkös a repertoár, addig esetleg az arányokon változtathatunk, vagy az elkészítési módokkal trükközhetünk. De hiába még csak négy és fél hónapos, átlát a szitán, és hamar levágja, hogy már megint a szokott menü... Ilyenkor még egy két mondókával, énekléssel elvonhatjuk a figyelmét, és a papa kedvéért, ezt meg a maci kedvéért 1-2 kanálkával bevarázsolhatunk porontyunk csőrébe a nagy gonddal kiválasztott és elkészített finomságokból, de ennél többre ne számítsunk.

Úgy gondoltam ennél azért többet is tehetek. Először is kifaggattam tapasztaltabb „kollegináimat”, hogy ők, hogy oldották meg a problémákat. Mit, hogy lehet elkészíteni, hogy finom legyen. Hogy a leggazdaságosabb? Rengeteg tanácsot sikerült összegyűjtenem, s noha kevés idő telt még csak el azóta, hogy Bébike a „felnőtt” ételek ízeivel ismerkedik, magam is számos tapasztalatra tettem szert. S úgy gondoltam, ezeket a tapasztalatokat most veletek is megosztom. Miért is?

Mert blogolni jó.
Mert egy blogot nem csak az írója alakít, de az olvasói is a kommentek által.
Nem csak „éppen most” azok számára lehet hasznos, akik hasonló helyzetben vannak, de saját magam számára is. Hisz ki emlékszik majd 5-10 év múlva, hogy hogy is volt az első gyereknél? Mikor, mit, és főleg hogyan? S nem utolsó sorban talán majd sok-sok év múlva, mikor már Ő fog ebben a papucsban slattyogni, talán Neki is hasznára válik.

Fogadjátok hát tőlem szeretettel.